 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sorozatunk ezúttal nem egy konkrét fegyver típussal, hanem az azok hatékony alkalmazását lehetővé tévő korszerű eszközzel foglalkozik. A következő hónapokban a megszokott két oldalas ismertetők helyett bővebb terjedelemben vesszük sorra a légierőnkben közeljövőben rendszeresítésre kerülő új eszközöket, köztük elsőként a Litening célmegjelölőt.
2005 decemberében született meg a szerződés arról, hogy a JAS-39EBS HU vadászbombázók számára 11 millió dollár értékben rendelünk Litening III típusú lézeres célmegjelölő konténereket, amelyeket az izraeli Rafael licence alapján a német Zeiss gyárt majd. Mivel az eszköz „lista ára” darabonként kb. 1,5 millió dollár, ezért a tartozékokkal, kiszolgáló és javító eszközökkel valamint dokumentációkkal együtt (amelyek ugyancsak költségesek) valószínűleg hat konténer kerül a magyar Gripen-ek eszköztárába. A csúcstechnológiájú célmegjelölő többféle feladatot is ellát, közülük a legfontosabb a megsemmisítendő földi célpontok „megvilágítása” a félaktív lézeres önirányítású bombák számára. Ezek megrendeléséről 2006 tavaszáig még nem született döntés, de remélhetőleg hamarosan létrejön a szerződés a „Paveway II” bombák háromféle méretű változatának beszerzéséről is.
A lézervezérlésű bombák már közel négy évtizedes múltra tekintenek vissza. A vietnami háború idején 1968-ban vetették be ezeket először az USAF F-4 Phantom vadászbombázói. Akkor még csak nappal és viszonylag kis távolságból volt lehetséges a célok lézerfénnyel történő „megvilágítása” , kezdetleges eszközökkel. A hetvenes években kifejlesztett nagyméretű „Pave Tack”-et már infravörös kamerával is felszerelték, így lehetővé vált az éjszakai alkalmazás is. Ezt először a líbiai terrorakciók megtorlásakor használták az USAF F-111-esei 1986-ban. Akkor már a gyártás előkészítés stádiumában volt a technológiai áttörést jelentő Martin Marietta (ma a Lockheed Martin része) LANTIRN rendszer, amelyet kifejezetten az F-15E és az F-16-osok számára fejlesztettek ki. Az új komplex eszköz két külső felfüggesztésű konténerből állt, az AAQ-13-as egy fix infravörös kamerával és az alatta lévő miniatűr terepkövető radarral a repülőgép robotpilótájával együttműködve lehetővé tette az éjszakai automatikus mélyrepülést, akár ismeretlen, hegyes terep felett is. A másik konténer az AAQ-14 tartalmazta a forgatható infravörös kamerát és a vele párhuzamosan mozgó lézeres célmegjelölőt.
A LANTIRN rendszert először 1991-ben az Irak elleni háború során alkalmazták, teljes sikerrel. Amíg a második világháború idején egy kisméretű célpont, pl. hídpillér, vagy harckocsi közvetlen telitalálatához átlagosan kilencezer (!) bomba kellett, Vietnamban a korszerűbb számítógépes célzó rendszerekkel már „csak” 300, míg a lézeres irányítással maximum kettő. Egyértelmű, hogy a több millió dollárba kerülő LANTIRN készlet „megéri a pénzét”, hiszen kevesebb bevetéssel kevesebb bombával, kisebb kockázattal nagyobb hatékonysággal lehet elpusztítani a célpontokat.
A LANTIRN első változatának azonban minden eredményessége ellenére több komoly hiányossága is volt. Az infravörös kamera által nappali fényben biztosított kép nem volt megfelelő minőségű, a külső célmegjelölők lézersugarának visszaverődését nem érzékelte „spot tracker” hiányában, és működési megbízhatósága sem volt a legjobb. A gyártó ezért hamarosan hozzálátott a továbbfejlesztéséhez.
A LANTIRN rendszert számos ország rendszeresítette, érdekes módon azonban az USA egyik legfőbb közel-keleti szövetségese inkább a saját fejlesztés mellett döntött. Ennek főként két oka volt. Az egyik, hogy technikailag képesek voltak rá, a másik, hogy politikai okok miatt bármikor embargóssá nyilváníthatott az USA egyes fegyver fajtákat, amelyekre nagy szükség lett volna.
Az izraeli Rafael cég már régóta ismert világszínvonalú elektronikai eszközeiről és rakéta fegyvereiről. A LANTIRN éppen a rendszeresítés stádiumában volt, amikor az izraeli cég mérnökei megkezdték egy saját hasonló célú eszköz, és a hozzá szorosan kapcsolódó lézerbombák fejlesztését. Noha licenc átvételéről nem volt szó, az új Litening lézeres célmegjelölő kísérteties hasonlóságot mutatott az AAQ-14-essel méretét, tömegét, kialakítását és belső elrendezését tekintve. Az izraeli légierő F-16-osai addig csak egy ugyancsak saját fejlesztésű lézeres „spot tracker”-el rendelkeztek, amely hasonló volt az A-10-esek „Pave Penny” berendezéséhez. Ennek optikai rendszere érzékelte a külső (földi vagy helikopter fedélzeti) célmegjelölő célról visszaverődött lézerfényét, és kijelezte annak helyét a pilóta számára. Ennek egy frontvonalon, közvetlen légi támogatásnál volt nagy jelentősége, a pilótáknak így nem kellett hosszasan keresgélni a támadandó célpontot. Ha nem állt rendelkezésre külső célmegjelölő, akkor viszont feltétlenül szükség volt egy olyan berendezésre, amely lehetővé teszi autonóm módon is a célok felderítését és a lézerbombák rávezetését.
A Rafael a célmegjelölő rendszer részévé tette a „spot trackert” is, és a FLIR (Forward Looking Inrfa Red) hőkamera mellé beépítettek még további kettő CCD televíziós kamerát is. Ezek ugyan a látható fény tartományában működnek, de nagyságrendekkel jobb minőségű képet biztosítanak még alacsony környezeti fény mellett is, mint az infra kamerák.
A Litening első változata 1993-ban került az izraeli légierő állományába. Az F-16-os típuson integrálták, és hamarosan be is vetették a Dél-Libanonban állomásozó, iráni támogatást élvező terror szervezetek bázisai ellen, mégpedig nagyon eredményesen.
Ezzel kezdetét vette egy ma is tartó sikertörténet, ugyanis az izraeli Litening egyre újabb és korszerűbb változatait már 14 ország légierejében rendszeresítették és ez a szám még tovább bővül majd a jövőben. A berendezés színvolát jelzi, hogy még az USA fegyveres erőinél is több száz példányát alkalmazzák, a helyi licencgyártást a Northrop Grumman Illinois-ban, a Rolling Meadows-ban lévő Electronic Sensors and Systems Sector üzemegységében szervezték meg.
A Litening-et AN/AAQ-28 típusjelzéssel integrálták az USAF Nemzeti Gárdájának és tartalék állományának F-16-osain, az F-15E típuson, a B-52-esen, A-10-esen, a tengerészgyalogság AV-8B Harrier és Hornet gépein is. Összesítve már százezernél több üzemórát teljesített a berendezés Irak és Afganisztán felett, 500 óránként átlagosan egy meghibásodással, ami kétszer jobb érték a LANTIRN-hoz viszonyítva.
A Litening előnye, hogy szinte bármelyik repülőgép típuson könnyen integrálható, amelyet szabványos digitális adatbusz rendszerrel szereltek fel. Emiatt lehetséges, hogy üzembe állították a modernizált román MiG-21 Lancer, görög F-4E Phantom, chilei F-5E Tiger harci gépeken is. Többnyire azonban negyedik generációs típusok eszköztárába került a Litening. A spanyolok az AV-8B Harrier és F/A-18, az olaszok az AV-8B, a venezuelai légierő az F-16A, az ausztrálok a Hornet, a németek a Tornado számára rendelték meg, utóbbi ország a második, ahol a licencgyártásra sor kerül. Az indiai légierő is tervezi a Litening alkalmazását a modernizált MiG-27-eseken és a Szu-30MKI típuson.
Svédországban 2000 júliusában választották ki az izraeli eszközt a Gripen számára, az integráció meg is történt, de egyelőre a tesztpéldányokon kívül többet nem állítottak rendszerbe. Az egyik legutóbbi a magyar megrendelés, amely volumenét tekintve nem jelentős, de számunkra mégis nagyon fontos előrelépést jelent..
Csúcsminőségű lézeres célmegjelölő berendezés előállítására csak kevesen képesek. Az amerikai továbbfejlesztett LANTIRN, Nite Hawk, és a jelenleg legjobbnak számító Sniper típuson kívül csak a néhány francia és izraeli létezik, még az angolok is „befürödtek” a TIALD rendszerrel, amely nem terjedt el, így nem véletlen, hogy ők is a Litening-et rendelték meg az Eurofighter Typhoon-ok számára. Az oroszok mind a mai napig nem tudtak szolgálatba állítani hasonló eszközt, de ők egyrészt presztízsből nem vesznek katonai felszerelést külföldről, másrészt nem biztos, hogy egyáltalán eladnák nekik, mert a kínaiakhoz hasonlóan nagy az esélye a „tapasztalatok szabálytalan hasznosításának”.
A sikeres munkát követően az izraeli fejlesztők nem ültek a babérjaikon, így 1997-ben szolgálatba állították a Litening II rendszert, amelynek FLIR kamerája már nem a szerény 256X256 képpontos felbontású, hanem annál nagyobb volt. Ezzel már akár 12 km magasságból is biztosított volt olyan minőségű kép előállítása, amelynek alapján azonosítani lehetett a földi objektumokat. (a LANTIRN max. 7,5 km magasság alatt volt használható. Ez egyben azt is jelentette, hogy a lézerbombákat hordozó repülőgép jóval nagyobb távolságból oldhatta ki a fegyvereket és azonnal visszafordulhatott, nem kellett átrepülni a cél felett.
A következő változat a Litening ER (Extended Range) növelt hatótávolságú módifikáció volt javított kamera felbontással, a Litening AT (Advanced Targeting) pedig már képes volt a műholdas vezérlésű fegyverekkel történő együttműködésre.
Az eddigi legutolsó és legkorszerűbb változat a Litening III, amely a magyar Gripen-ek tartozéka lesz.
A Litening III 2,21 méter hosszú, 0,406 méter átmérőjű 208 kg tömegű henger, amely fixen, nem ledobható módon csatlakozik a repülőgéphez. Erre azért volt szükség, nehogy a fegyverrendszer hibája vagy a pilóta téves tevékenysége miatt véletlenül leoldják a másfél millió dolláros berendezést. A repülőgép elektromos hálózatából kapott tápláláson és a digitális adatbusz kapcsolatot biztosító koaxiális kábelen kívül mást nem igényel, berendezéseinek megfelelő hőmérsékleten tartását a hengeres test utolsó negyedében lévő kondícionáló rendszer hőcserélője és szabályozó rendszere biztosítja. A hűtést a környező levegő biztosítja, ennek beömlő nyílása a konténer jobb oldalán található. A függőleges belépő keresztmetszetű nyílás különbözteti meg külsőre a Litening-et a LANTIRN megszólalásig hasonló AAQ-14-esétől, amelynek ugyanúgy elhelyezett beömlő nyílása enyhén döntött kivitelű.
A konténer legnagyobb részét kitevő középső szekcióban található az áramátalakító blokk, a csatoló egység, amely a repülőgéppel tartja a kapcsolatot, a merevlemezes video rekorder, a belső rendszerek működését rögzítő egység, a kamerák vezérlő blokkja, és a komplex összműködést irányító számítógépes egység. Ezeket három „dobozba” elosztva építették be, gyorsan cserélhető módon. Az egész Litening hat LRU (Line Replaceable Unit) egységből áll, amelyek a meghibásodás esetén repülőgépre felszerelt állapotban a „piros csíkon” vagyis a repülésre előkészített gépek zónájában cserélhetők, mégpedig utólagos beszabályozások nélkül. Mindössze egy néhány perces BIT (Built In Test) program lefuttatása szükséges, amit követően a gép már indulhat is akár éles bevetésre.
A Litening legfontosabb része elöl található, a hossz és kereszttengely körül elforgatható szenzor szekcióban. Üzemen kívüli helyzetben ez befordul és a konténer belseje felé „néz”, így a fel- és leszállás közben nem sérülhet meg a felvert szennyeződésektől, és nem kenődnek szét rajta rovarok. Az optikákat borító „ablakok” így tiszták maradnak és nem romlik a képminőség.
A stabilizált két szabadságfokú keret és vele együtt a kamerák a konténer hossztengelyéhez képest felfelé 45 fokra, lefelé 150 fokra, azaz csaknem teljesen hátrafelé, míg bedöntés irányba +/-380 fokra forgatható el. Erre azért volt szükség, mert a lézerbombák leoldását követően a repülőgép visszafordul, vagy kitérő manővereket végez, és közben a kameráknak és a lézeres célmegjelölőnek folyamatosan a célra kell irányulnia.
A forgó keretre összesen ötféle különböző elektronikus és elektro-optikai egységet szereltek. Az inerciális szenzor a konténer térbeli helyzetét érzékeli. Ez együtt működik a repülőgép hasonló berendezésével, és fontos szerepet játszik abban, hogy a konténer felszerelését követően ne legyen szükség az optikák „belövésére”. A pilóta HUD berendezésének markerjele, fedélzeti radarjának antennája és a Litening optikái automatikusan párhuzamossá válnak egy teszt során, vagyis a rendszert „nullázzák”, ettől fogva minden eltérést és mozgást ehhez az alaphoz viszonyítanak. A „boresighting” akár repülés közben is többször elvégezhető, minél rövidebb idő telik el utána, annál pontosabb lehet a konténer és a kapcsolódó rendszerek működése.
Az inerciális rendszer érzékeli a repülőgép mozgását, és olyan vezérlő jeleket állít elő a forgó keretet mozgató elektromotorok számára, hogy az a meghatározott irányba nézzen folyamatosan, mégpedig 30 mikroradián pontossággal. A pilóta a HOTAS segítségével, vagyis a botkormányon és a gázkaron lévő gombok és kapcsolók segítségével működteti a rendszert, a kamerákkal pásztázhatja a terepet, és a „zoom”-al kinagyíthatja a kívánt részletet. Ha megtalálta a megsemmisítendő célt, akkor néhány ujjmozdulattal ráviszi a képernyőn látott szálkeresztet, majd megnyomja a „befogás” gombot, és a kamerák, valamint a lézeres célmegjelölő ettől fogva automatikusan „ráragad” a célra és a gép mozgásától függetlenül (természetesen csak az említett szögtartományokon belül) a bomba becsapódásáig rajta is marad.
A FLIR infravörös kamera a legnagyobb méretű, ennek detektora 640X512 képpontból állítja elő a fekete-fehér képet, amely a jobb kontraszt érdekében szükség esetén átváltható negatívba is, vagyis a magasabb hőmérsékletű tárgyak lesznek sötétebbek. Többnyire azonban fordított a helyzet, vagyis a hőforrások világosabbak és a hideg objektumok a sötétek. A 3-5 mikron hullámhossz tartományban működő kamera maximális „zoom”-nál mindössze 0,77X0,77 fokos látószögű, ami 2,8X2,8 fokosra nyitható. Létezik egy harmadik lehetőség is, ekkor 18,4X24,0 fokos a látószög, ez a navigációs üzemmód, a kamera fixen előre néz, és a képet ilyenkor a HUD-ra vetítik fel a pilóta látómezejébe. A „való világ” és az infrakép pontosan fedi egymást, ezzel lehetővé válik éjszakai repülés során a vizuális tájékozódás.
A FLIR mellett szerelték be a széles látószögű (3,5X3,5 fokos) CCD kamerát, amelyik változattól függően 659X494, vagy 1004X1004 pixeles Ez a látható fény mellett érzékeny a lézer hullámhossz tartományában is, így ez „spot tracker”-ként is működik, vagyis a külső forrás által besugárzott célról visszaverődő lézerfényt is érzékeli. Egy további kisebb CCD kamera 0,77X0,77 fokos tartományban dolgozik, hogy melyik képét jelzik ki a pilóta számára, az a „zoom” mértékétől függ.
A CCD kamerák alatt található a többfeladatú lézeres berendezés, amely 1,064 mikronos hullámhosszú „harci” , vagy 1,57 mikronos gyakorló, a szemre nem káros frekvencián működik. Az eszköz nem csak a cél besugárzására alkalmas, hanem a távolság pontos mérésére is. Ennek a navigációban, vagy az új generációs GPS irányítású fegyverek alkalmazása során van nagy jelentősége.
A Litening ugyanis a repülőgép típusától és az integráció mértékétől függően arra is alkalmas lehet, hogy a segítségével megállapítsák egy földi objektum vagy tájékozódási pont koordinátáit. A repülőgép navigációs rendszere, ezen belül a GPS pontosan ismeri a pillanatnyi pozíciót. A Litening által szolgáltatott távolság és rálátási szögek alapján ki lehet számítani a földi objektum koordinátáit, ami elég pontos ahhoz, hogy a JDAM bombák az adatok alapján eltalálják. További lehetőség, hogy a Litening kameráinak képét minimális késéssel az adatátviteli rendszer segítségével továbbítsák a repülőgépről a földi állomásoknak, vagy a megfelelő rádió berendezéssel ellátott katonai egységnek. Ezt a lehetőséget már a gyakorlatban is használták Irakban, a Litening által közvetített kép folyamatosan követhető volt a speciális laptop számítógépek kijelzőjén. A 8-10 km magasságban minimális fogyasztással kis sebességgel észrevétlenül őrjáratozó F-16-os fedélzetéről figyelték a fenyegetett körzetekbe érő katonai konvojok környékét, és így időben sikerült több alkalommal felderíteni a mellékutcákon autókkal közeledő ellenállókat. Arra is volt példa, amikor a Litening segítségével követték egészen a búvóhelyükig a támadás után menekülő terroristákat, akik azt hitték, hogy biztonságban vannak, de egy percen belül „megérkezett” a GBU-12-es lézeres vagy GBU-38-as műholdas irányítású bomba. Mivel fokozottan kell ügyelni a „járulékos” áldozatok elkerülésére, ezért különösen jó hasznát veszik a Litening nagy felbontású, kiváló minőségű képet biztosító kameráinak.
A felvételeket „flash” memória tárolja, így ezek rendelkezésre állnak az utólagos elemzéshez, és a találatok pontosságának ellenőrzéséhez is kiválóan megfelelnek. Mivel a rögzített adatok között ott van a pontos helyszín és az időpont is, ezért a felvételek korlátozott mértékben felderítési információkat is tartalmaznak.
Az izraeli Rafael kidolgozta a speciális felderítő változatot is. A Litening-el 75%-ban megegyező Reccelite-t nagyobb felbontású infravörös és CCD kamerával szerelték fel, ezek előre meghatározott program szerint vagy a pilóta parancsai alapján készítik a felvételeket, amelyeket a konténer saját beépített adatátviteli rendszere azonnal továbbít a földi állomásra, vagy nagyobb távolság esetén a reléállomásként szolgáló nagy magasságban köröző pilóta nélküli gépre. A felderítést forradalmasítja a rendszer, mivel a harcoló csapatokhoz azonnal eljuttatható minden fontos információ, pl. az előttük lévő hegy takarásában hány harckocsi közeledik, stb.
A Reccelite is szolgálatban álló eszköz, az izraeli légierőn kívül már megrendelték a hollandok és a spanyolok is. Ez költségesebb a Litening-nél, mivel tartozéka a komplex adatátviteli rendszer, és a földi szabvány méretű konténerbe telepített kiértékelő berendezés.
Ezzel még mindig nincs vége az ultramodern Litening képességeinek. Természetesen használható hagyományos bombák pontos célba juttatásához is, ezen felül légi harc üzemmódja is van. Jó látási viszonyok esetén akár 60 km távolságból is megállapítható a közeledő repülőgép típusa, a CCD kamera ugyanis ehhez tökéletesen megfelelő minőségű képet biztosít. A radar antennájával párhuzamosan mozgatható kamerák így helyettesíthetik, vagy kiegészíthetik az IFF (saját-idegen) felismerő rendszert.
A svéd légierő 2000 júliusában döntött úgy, hogy a JAS-39C/D gépek számára a Litening III célmegjelölő konténert választják. A beszerzési hivatal az FMV 2001 októberében rendelte meg a Saab-tól a berendezés integrációját, ami hamarosan meg is kezdődött, mégpedig a 39.101 számú prototípus segítségével. A tesztekhez beszerezték az amerikai Paveway II bombák háromféle különböző méretű változatát is, amelyekkel először 2003 júniusában repült a Gripen. Az integrációs munkákat követően a Vidsel lőtéren került sor 2004 májusában a 225 kg-os GBU-12-esek és 450 kg-os GBU-16-osok leoldására, amelyekkel rendben együttműködött a Litening konténer valamint a gép fedélzeti rendszerei. Hasonló teszteket a kétüléses változattal is végeztek, 2005 nyarán pedig a magas környezeti hőmérsékleten történő működéspróbák következtek. A C változat prototípusát áttelepítették Spanyolországba, ahol a nagy melegben maximális fegyver terheléssel is repült a gép, amelyre a törzspóttartályon kívül egy Litening konténert, két AIM-9 Sidewinder rakétát, két 907 kg-os GBU-10-es és két 450 kg-os GBU-16-os bombát szereltek fel.
A magyar vállalás szerint légierőnk 2010. január 1-től áll készen arra, hogy a NATO keretein belül vadászbombázó kapacitást ajánljon fel. Ez azt is jelenti, hogy arra az időpontra már megfelelő gyakorlatot kell szerezniük pilótáinknak a Litening és az új fegyverek használatában.
Kővári László