AIRSHOW ÉJFÉLI NAPSÜTÉSBEN
Amikor valaki elolvas egy ilyen mondatot, először biztosan elgondolkodik, hogy jól értette-e, mert valami mintha nem stimmelne ennek az értelmével. Velem is ez történt, amikor a Svéd Légierő meghívóját kezembe vettem. Akkor kezdtem megérteni, miről is van szó, amikor a meghívásnak eleget téve július 12-én megérkeztem a Lulea-Kalax repülőtérre. Ez a repülőtér egyben otthona a 21. Norrbotten ezrednek is, mivel az alakulat a felszálló mezőt közösen használja a nemzetközi forgalom számára is nyitott Lulea-Kalax terminállal. A Svéd Légierő 21. ezrede a felszálló mező déli részén, míg a polgári forgalom lebonyolítására szolgáló terület a repülőtér északi részén található.
Az egész naposra nyúlt repülőút, melyet 2 átszállással tettem meg, az Északi-sarkkörhöz közel fejeződött be. A nap még magasan járt 21 órakor ottani idő szerint, amikor berendezkedtem a szállodai szobámba, és rövid sétára indultam levezetni a repülőút fáradalmait. Teljesen belefeledkeztem a táj gyönyörűségébe; mikor ránéztem az órámra, az este 11-et mutatott, és még mindig gyönyörű aranyszínben ragyogott a nap az égen. Először azt hittem, az órám hagyott cserben, de kiderült, hogy nem. Mikor megkérdeztem, hogy mikor megy le a nap, csodálkozva válaszolták, hogy „Az itt nem megy le”, legalább is ebben az évszakban nem. Így kezdett számomra világossá válni, hogy nem túlzás a légi bemutató elnevezése. „Midnight Sun Air Show”, azaz Légi Bemutató Éjféli Napsütésben.
A két naposra tervezett, nagyon jól megszervezett program első részéről az előző számunkban számoltam be, amikor június 13-án Európa legnagyobb szárazföld feletti repülőkísérleti és lövészeti tesztközpontjába látogattunk el. Az ottani bemutató zárótételeként egy utolsó, az áramtermelésbe nem bevont zuhatagnál kaptunk ízelítőt a következő napi eseményekből a hosszú nap végén, amikor a kutatómentő szolgálat frissen vásárolt helikopterével mutatta be, hogyan tudja feladatát szélsőséges körülmények közt is végrehajtani. A BO-105-ös helikopter szintén csatlakozott a bemutatóhoz később. A hab a tortán azonban az volt, amikor helyi idő szerint 23 órakor 4 db JAS-39 Gripen repülőgép kötelékrepülésével nyújtott feledhetetlen élményt. A nemrég alakult bemutató köteléknek még egyelőre nincsen neve, de magas fokú felkészültségüket a végrehajtott manőverek bizonyították.
A Gripen négyes kötelékéről illik tudni, hogy először 2001-ben az Uppsalában megrendezett légiparádén mutatkozott be. Mint tudjuk, a Gripen 1988-ban repült először. A kezdeti problémák kiküszöbölése és az intenzív tesztek után 1995-ben, a Satenas bázison települő F 7-es „Skaraborgs” alakulatnál állt rendszerbe először a Gripen repülőgép. Ezt követte az F 10-es „Skanska” az Angelholm-Barkakra bázison, az F 17-es „Blekinge” a Ronneby-Kallinge bázison, majd a mostani F-21-es „Norrbotten” ezred a Lulea-Kalax bázison. A következő Gripennel felszerelt alakulat várhatóan az F 4-es „Jamtlands” ezred lesz az Östersud- Frösön bázison. (A fenti felsorolásnál az idézőjelbe tett név a számmal jelzett alakulat azonosítója után az alakulat neve, míg utána a település helyének a megnevezése áll). A Svéd Légierőnél tervezett 204 darab repülőgépből a fele már leszállításra került, jelenleg a Gripen C változatának a tesztelésével, a NATO szabványnak megfelelő függesztési rendszerek, és fegyverek integrációs feladataival folyik a legnagyobb erejű munka.
A június 14-i repülőnap a nagyközönség számára is nyitott volt. A viszonylag kis repülőtéren a sok érdeklődőt úgy tudták elhelyezni kényelmesen, hogy a repülőtér katonai részének nem maradt zárt része, csak azok az egyes épületek voltak lezárva, amelyekben nem volt valamilyen bemutató, vagy kiállítás szervezve.
A lap olvasóit persze az izgatja, hogy milyen repülőgépek voltak láthatóak repülés közben vagy statikusan. Nos, egyikben sem volt hiány. Egy jól elkülönített részen helyezték el a külföldi légierők gépeit. A bázis saját gépeit az épületek közti utakon, illetve hangárok előtt lehetett megtekinteni, a legkülönbözőbb függesztményekkel.
A vendégek közt számomra kuriózumnak számított a finnek F-18-as Hornet repülője, teljes harci díszben, ami nekem azt jelenti, hogy minden fegyvertartó pontján volt felszerelés. A norvég F-16-os jubileumi festésével hívta fel magára a látogatók figyelmét.
Az angol Királyi Légierő Jaguár és Tornádó gépekkel képviseltette magát. Az angol Jaguárokon látszott legjobban, hogy intenzív használatban vannak. Ezt bizonyította, hogy a náluk is nagyban tartó átszervezések miatt a most már egy századhoz tartozó két Jaguár még különböző századok emblémáját hordozta. Ők repülnek, nem is keveset, és, majd ahogy az idő engedi, az új ezred és századok azonosító jelzéseinek a felfestésére is sor kerül majd.
Az Amerikai Egyesült Államok Légierejét két F-15E képviselte egy KC-135-ös tankerral.
A hazai felhozatal középpontjában a Gripen C változata volt. A nagyközönség előtt itt mutatták be először. Az előző napi bemutatóra a NEAT tesztközpontba csak a meghívott vendégek látogathattak el.
Elég furcsa volt, hogy a repülési program elég későn, délután kezdődött.
A nap délelőtti részét kihasználva szemináriumot rendeztek a meghívott vendégek számára. Először furcsállottam a dolgok ilyen szervezését, de mint kiderült, nagyon hasznosnak bizonyult a négy nagyon neves előadó bemutatója, melyet egy konferencia központban tartottak.
A Svéd Légierő feladatáról, jelenlegi stratégiájukról Jonas Hjelm, a Védelmi Minisztérium államtitkára tartott ismertetőt.
Jan Jonsson altábornagy, az Egyesített Fegyveres Erők Parancsnoka, valamint Lennart Pettersson dandártábornok, a Légierő Parancsnokság Parancsnoka az előttük álló feladatokról tartottak beszámolót, illetve ismertették a Svéd Légierő jelenlegi szervezeti felépítését, feladatait. Egyértelmű nyitás jellemzi a svédek különböző nemzetközi katonai feladatvállalásait, melyet a megváltozott világpolitikai helyzet tett szükségessé. A hidegháború végével jelentősen megváltozott a végrehajtandó feladatok összetétele. Egy teljesen más hadviseléshez tervezett harci technikával kell az új kihívásoknak megfelelni. A rugalmasság minden korábbi elképzelésnél nagyobb mértékben esik számításba. Ennek megfelelően a repülőgépeknél is a több feladat elvégzése vált az egyik legfontosabb tényezővé.
A jelentős haderőcsökkentés szintén napirenden van a svéd fegyveres erőknél is, amihez négy különböző változat van kidolgozás alatt, az új védelmi stratégiai koncepciónak megfelelően. Az új védelmi stratégiát pár éven belül tűzi napirendre a svéd parlament. Az előadást tartóknak többen is feltették a kérdést, hogy hol a határ a szükséges fegyverzetet illetően. A mennyiség és minőség kapcsolatából a változó követelményeknek megfelelően a védelmet tervező stratégák nagy feladat előtt állnak.
Röviden mindenképpen megemlítést érdemel Andy White, az Egyesült Királyság Légi Al-Marsaljának beszámolója a második öbölháború tapasztalatairól. (Ő személyesen részt vett Jaguár pilótaként az első öbölháborúban is). A második öbölháborúban a koaliciós erők vezető stábjában dolgozott. Gyökeres változás állt be a nagypontosságú és hagyományos fegyverek alkalmazásának az arányában az előző öbölháborúhoz képest. Az utóbbiban az arány 4:1 volt a nagypontosságú és a hagyományos fegyverek közt. Az előző háborúban ez szinte a fordítottja volt.
Szintén ő mondta beszámolójában, hogy új elemként jelent meg az, hogy ha a koaliciós erők egyes nemzetei nem kívántak részt venni egy adott célpont elleni támadásban, mikor azok kiválasztásáról döntöttek, jogosultak voltak „PIROS LAPOT” felmutatni. Ez azt jelentette, hogy az adott célpont elleni támadásban ők nem hajlandóak részt venni.
A továbbiakban térjünk vissza a légi bemutató résztvevőihez.
A dinamikus program 13 órakor kezdődött a szokásosnak mondható ejtőernyős ugrásokkal. A paplanernyők csöndjének egy SF 70-es Viggen felderítő változata vetett véget, ami a „nagy vasak” kategóriájába tartozik nálam. A sugárhajtású gépek kötelékrepüléseit mindig nagy érdeklődéssel várja a közönség, így az SK-50-es Saab Safir kötelék következett 20 perces bemutatójával. A bemutatott műrepülési elemeken látszott az összeszokottság és a látványos figurák kidolgozottsága.
A SAAB gyár első saját tervezésű B17-es bombázógépének (nem összetévesztendő a B-17-es amerikai bombázóval) egyetlen megmaradt példánya mutatta be repülőképességeit. A leszállás után lehetőségem volt testközelből tanulmányozni az újjászületett vasmadarat. A szépségversenyen nem biztosan dobogós helyezést elérő gép a célszerűség sajátosságait hordozza magán. Mit is jelent ez? A kiengedett két főfutónak a borításai hatalmas féklapok szerepét töltötték be a bombavetés során. A függőlegesen a célra zuhanó gépnek ez biztosította az állandó zuhanási sebességet. Amikor a bombatérből megtörtént a bombák kioldása, szinte azonnal ki kellett venni zuhanásból a repülőgépet, mert különben a légcsavarkörbe zuhant volna a bomba. A zárható bombatér a törzs alsó részén, a pilótafülke és a csillagmotor közt alul volt megtalálható. A repülőgép jelenlegi pilótája lelkesen mesélte a repülőgép sajátosságait, és a nem kevés erőfeszítést, ami lehetővé tette, hogy ismét repülőképes állapotba hozzák a gépmadarat.
A veterán repülők sorában az ezüstösen ragyogó DC-3-as „Daisy” példánya idézte a régi idők hangulatát.
A veteránnak számító, de sugárhajtásos korszak kezdetén született DH Vampire (J 28), mutatta be az elsőgenerációs sugárhajtásos gépek lehetőségeit.
A veterán oktató gépek kategóriájából két darab AT-6 Texan (SK 16) - egy ezüst és egy sárga festésű - hajtott végre repülést.
A veteránok sorát megszakítva a kutató-mentő szolgálat mutatta be egy imitált katapultálást végrehajtott pilóta mentését. A dinamikus program közepén szerephez jutottak a rádió távirányítású modellek is. A négy gépből álló Tiger Moth rajkötelék műsorán a veterán pilóták saját tulajdonukban lévő gépeikkel mutatták be, minden komolyabb előzetes gyakorlás nélkül, egyszerű kötelékben végrehajtott manővereiket.
A Eurocopter BO-105-ös helikopterét követően, az AJS 37 Viggen négy gépből álló rajköteléke kezdte a jet-ek sorát. Nem volt hiány sebességben, utánégetőben és dübörgésben.
A Saab Lansen (J 32B), majd a Saab Draken gépek szóló bemutatóját a Saab JA 37 Viggen vadász változata zárta.
A Gripen négyes fogatának bemutatóját nagy taps búcsúztatta, majd a svédek Lockheed C-130-as Herkules szállítógépe földközeli magasságon mutatta be nagybedöntésű fordulóit, valamint azt, hogy mire képes ez a négymotoros gép.
Az belga F-16-os, és finn F-18-as nagyteljesítményű gépek bemutatója mögött nem maradt el a Gripen teljesítménye sem. Már kezd megszokottá válni, hogy a sugárhajtású nagysebességű gépek közös repülést hajtanak végre a második világháborúban készült motoros gépekkel. Ez inkább az új technika nagy repülési sebességtartományát mutatja be jól érzékelhetően. Ebben az esetben a Saab gyár legelső és legutolsó fejlesztése büszkélkedett a levegőben a B17-es és Gripen képviseletében. A program hőlégballon repülésekkel, utasrepültetéssel és zenés programmal még tovább folytatódott, de kísérőim biztatására egy kis pihenőt iktattunk közbe, mielőtt az éjféli légi bemutató elkezdődött volna.
A vacsorával egybekötött szórakoztató estre Lulea város szinházkomplexumában került sor (több előadóterem található benne), ahol a svéd légierő katonái bemutatták, hogy a jól elvégzett munka után tudnak közösen mulatni is. Nem meglepő, ha a népi zenét játszó együttes a pódiumra szólítja az alakulat parancsnokát, hogy dobolásával vegyen rész a zeneszolgáltatásban, és ő el is fogadja a meghívást egy szám erejéig. Nem tudtam, mivel lehet még fokozni a hangulatot, de a szervezők igen. Éjfél előtt pár perccel javasolták, hogy menjünk ki a folyó partjára, ami egyébként a színház terasza, mert látványosságban lesz részünk. A hazai naplemente előtti fényviszonyokhoz tudom hasonlítani az ottani éjfélt, amikor egy négyes kötelékben 2 Gripen és 2 Viggen másodpercnyi pontossággal megérkezett felénk. A polgári lakosság megzavarását elkerülendő módon, a forszázzsal földközelben végrehajtott manőverek ugyan elmaradtak, de a félig szürkületben végrehajtott egyszerűbb manőverek is csodálattal töltöttek el bennünket.
Kívánom, hogy honlapom látogatónak egyszer hasonló élményekben legyen része.
A fenti cikk az Aranysas c.folyóirat 2003. 7. számában jelent meg.